Az elfogadás ideje

Naponta megtapasztaljuk azt, hogy amiről azt hittük, hogy stabil, állandó, az mégsem lesz az. Társadalmunkban ma több bizonytalanság van. Félhetünk attól, hogy elveszítjük a munkahelyünket, attól, hogy megbetegedhetünk, vagy attól, hogy a párunk elhagy bennünket. Életünk biztos pontja a változás. Hogy hogyan éljük meg ezt a változást, a gondolkodásunktól függ. Gondolhatjuk azt is, hogy a más, ami jön, az lehet akár jó is nekünk, de érezhetünk ürességet is, amikor a régi hiányára koncentrálunk.

Mindannyian szeretnénk az életünkben új eredményt, új sikereket elérni. Ha nem jön az az eredmény, amit várunk, gondolkozzunk el azon, hogyan gondolkodtunk, és mit tettünk, milyen szokásaink vannak. Ha úgy érezzük, hogy már mindent megtettünk és még mindig nem valósult meg amit el szeretnénk érni, akkor itt az ideje, hogy változtassunk a gondolkodásunkon és a szokásainkon.

Ahhoz hogy az életedben új dolgok történjenek, el kell engedni a régi dolgokat, a régi gondolatokat, régi szokásokat. Ahogy elengedünk valamit, az áramlás természetes velejárója az, hogy helyette kapunk valamit. A bennünk lévő egyensúly így tud helyreállni.

Sokan, a múltban megélt sérelmeikhez ragaszkodva nem képesek a jelen történéseit megélni, akár élvezni. Ami a múltban történt, azon már nem tudunk változtatni. Nincs értelme vele tovább foglalkozni. Ha el tudod engedni a múlthoz való ragaszkodásodat, benned lévő feszültséget, a görcsös akarást, sokkal hamarabb megvalósulnak a céljaid.

Amikor elengedsz valamit, az olyan, mint amikor elfogadsz mindent, a változtatás kényszere nélkül úgy, ahogy van. Az elfogadás alapja az elengedésnek.

Az "úgy, ahogy van" elfogadása nem azt jelenti, hogy beletörődök a betegségembe, vagy abba, hogy nekem nem jár a boldog párkapcsolat, hanem azt, hogy abbahagyom az ellenállást, az akarást, elfogadom, hogy most ebben a helyzetben vagyok és nézzük meg hogyan gondolkodjam másképpen ahhoz, hogy az eredmény más legyen.

Tedd fel magadnak a kérdést. Miért jó neked a betegséged? (A válaszban ne hazudj, legalább magadnak ne!) Lehet, hogy a betegséged által kimaradhatsz valamiből, amit a környezeted elvár tőled, de Te nem tudsz nemet mondani? A betegség felment valamilyen nem kívánt cselekedettől? Vagy egyszerűen csak ezáltal kapsz elegendő figyelmet másoktól? Vagy olyannyira meg akarsz felelni valakinek, hogy éppen ezzel a betegséggel váltod valóra a megfelelést?

Mered-e vállalni a gyógyulást, az élettel járó dolgokat? A felelősséget? A cselekvést? Megéri-e egészségesnek lenned? El tudod-e engedni a vélt igazadat, melyet az EGÓ hív elő belőled?

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” Ahogyan elkezded magadat értékelni, ítéleteket hozol. Minden ítélettel saját magunkat ítéljük meg, saját magunkra haragszunk. Mindig magunkból indulunk ki, mert a saját szemüvegünkön keresztül látjuk a másik embert. Igen, kezdjük önmagunkkal, azzal, hogy önmagunkat sem ítéljük meg, nem haragszunk magunkra! Minden ember csodálatos, az előítéleteket el lehet engedni. Mi van, ha így van jól, ahogy van? Mi van, ha elfogadjuk azt, hogy így vannak rendben a dolgok?

Az elfogadás ideje most van, a saját valóságodat most teremted meg.